Halpern Bálint, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület LIFE-programvezetőjének elmondása szerint, amikor Méhely Lajos 1893-ban leírta ezt a Rákosmező mentén talált kígyót, már ő is rámutatott a faj sérülékenységére: ahol megjelenik az ember a környezetátalakító tevékenységgel, onnan a vipera eltűnik. A lelőhely ma beépített terület Budapesten, ám valószínű, hogy már 1893-ban is csak zárványpopulációk egyedeit találta meg a kutató. A rákosi vipera egyébként olyannyira sérülékeny, hogy korábban még a mai Ausztria területén, a Bécsi-medencében is előfordult, a mezőgazdaság gépesítése itt azonban korábban indult, a kígyó tehát már nincs jelen azon a területen.