Író-újságíróként nemcsak a Szegedi Napló élén követte Tömörkény Istvánt, hanem az ő nyomdokában lett először a szegedi Somogyi-könyvtár könyvtárosa, majd mestere halála után, 1917-től, a könyvtár és a városi múzeum igazgatója.

Ezzel hírlapíró foglalkozása mellett a város „mindenesévé” vált, aki egymaga több embernek való munkát végzett el - feláldozva a pihenőidőket és az egészségét is. Egyszerre volt lelkiismeretes őrzője és megújítója a szegedi kultúrintézetnek.