A magyar felvilágosodás kezdetét jelző mű írója csak akkor eszmélt rá hiányos tudására, amikor bekerült Mária Terézia udvarába. Ekkor Rendkívüli buzgalommal fogott önműveléséhez: nyelveket tanult, tudományos munkákat olvasott át, megismerkedett az idegen irodalmak remekeivel és külföldi minták nyomán ő maga is írogatni kezdett. 1772-től kezdve egymásután jelentek meg Bessenyei György költeményes kötetei, drámai munkái, prózai értekezései. Ezek a könyvek szellemben és tartalomban egyaránt új irányt jelöltek. Mindazt, amit Bessenyei György a francia íróktól, elsősorban Voltaire munkáiból, tanult, nemzete javára iparkodott hasznosítani – így szólnak az irodalomtörténeti feljegyzések a Szabolcs megyei Bercel faluban – ma Tiszabercelen ősi magyar földbirtokos-nemes családban született íróról. A település ma is számon tartja szülöttét, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy hamarosan felújítják szülőházát és az is, hogy ünnepi rendezvényt tartanak tiszteletére, ahogyan volt ez a múlt hétvégén. Erről beszélgetünk Szilágyi Sándor református lelkipásztorral a következő percekben.