Hogyan „működik” a macska?
- címlap
- /
- Hogyan „működik” a macska?
Persze teljesen máshogy viselkednek a lakásban tartott macskák, mint szabadon élő társaik. Dr. Sárközi Kitti, az Utcamacska Projekt koordinátora az Európa Rádiónak elmondta, a macskákat az emberek többsége magányos állatokként ismeri, de valójában nagyon is társaságkedvelők.
A legnagyobb különbség a macskák és kutyák társas viselkedése között az, hogy a macskáknak nincs kollektív túlélési stratégiájuk, ami azt jelenti, hogy maguk gondoskodnak alapvető szükségleteikről. Ez azonban nem aszociális magatartás. Talán a legjobb példa a macskák természetes viselkedésére az elvadult példányok kolóniákba való szerveződése, amelyekben az egyes tagok magukról gondoskodnak.
Az emberekkel való szimbiotikus kapcsolatuk évezredek során alakult ki. Gazdájukhoz való kötődésük nehezen vethető össze a vadmacskák magatartásával, de annyi bizonyos, hogy tudatában vannak annak, hogy az ember nem az ő fajukhoz tartozik és nyilván önmagukat sem tekintik embernek. Ez a különbségtétel a gazdájukkal való kommunikáció során használt hangjelekben és testbeszédben is megnyilvánul.
Egyes vélemények szerint pszichológiai szemszögből a macska az embert pótanyának tekinti, így a felnőtt egyedek egyfajta állandósult gyermekkorban élik le az életüket. A macskák emberrel való kapcsolatának az állat 3-7 hetes kora között kell kialakulnia.
Némelyik példány később is hozzászoktatható az emberhez, de a többségük félénk marad. Ehhez hasonlóan a macskák összeszoktathatók a kutyákkal és más háziállatokkal is, de a kisebb méretűeket általában zsákmánynak tekintik.