Egy témában jártas szakértő szerint a farkasok őshonos állatok a Zempléni-hegységben. Több évtizedes szünet után körülbelül 20 éve telepedtek meg ismét a térségben és a hiúzokhoz hasonlóan szaporodni kezdtek, kiemelten védettek. Ez a helyzet a vadgazdálkodási szakterületeket és az erdők közelében gazdálkodókat is újfajta helyzet elé állította. Mint kiemelte, eddig a farkas támadások legtöbbször azért következhettek be, mert a gazdálkodók nem védték haszonállataikat megfelelően. Az egy szál vezetékből álló villanypásztorok, a hiányos karámok visszatartják ugyan a szarvasmarhákat, juhokat, kecskéket az elkóborlástól, de a farkasokat nem állítják meg. Ettől többre van szükség - mondta. A szóban forgó esetre reagálva kifejtette: a növendék borjú valószínűleg leszakadhatott a csordától, úgy kaphatták el a farkasok. Erre abból következtet, hogy a szarvasmarhák intenzíven óvják a borjaikat, vagyis a farkasoknak esélyük sem lenne egy tehéncsorda közepén leteperni a fiatal állatokat. Kérdésünkre elmondta azt is: kártalanításra akkor van remény, ha a gazda mindent megtett a haszonállatok megóvására és a farkasok a védelmi rendszert kijátszva ejtik el valamelyik egyedet.