A Kutyavilág információi szerint első írásos nyoma az állatok ilyen jellegű alkalmazására a 18. század végéről maradt fenn, William Tuke York Retreat nevű, mentálisan sérültek számára fenntartott intézményével kapcsolatban. Az intézményben kisebb háziállatokat tartottak, akikkel a bentlakók szabad interakcióba léphettek, és ezzel fejleszthették szociális készségeiket.

Kovács-Czirják Helga, a NEO Magyar Segítőkutya Közhasznú Egyesület terápiás programkoordinátora az Európa Rádiónak elmondta, manapság már ennél jóval kifinomultabban használják ki az állatok és emberek közti interakcióból fakadó pozitív élettani hatásokat.

Egyetemi kutatások kimutatták, hogy a kutya simogatása beta-endorphin, oxytocin és prolactin felszabadító hatású, valamint szívfrekvencia csökkentő. Már a kutyával teremtett szemkontaktus stimulálja a gazda oxytocin termelését.

Habár a kutyák a legelterjedtebbek az állatos terápia területén, nagy sikerrel képviseltetik magukat más állatok is, mint a macskák, delfinek, lovak, lámák, madarak és még más egyéb állatok is. A kutyák elterjedtségében nagy szerepe van, hogy könnyen elérhetőek, mobilak, jól motiválhatók, és kifejezetten jól értelmezik az emberi mimikát és testbeszédet.

Az első, ami mindenkinek az eszébe juthat az a kórház, vagy idősek otthona. A valóságban azonban sokkal szerte ágazóbb a kutyás foglalkozások alkalmazása. Nagy sikerrel folytatnak kutyás foglalkozásokat iskolákban, elsősorban tanulásban akadályozott gyerekeknél.

Speciális gondozóintézetekben, mentálisan, érzékszervileg vagy fizikailag sérült gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt. Emellett szakosodhatnak más területre is a kutya-felvezető párosok, akár tarthatnak egyéni foglalkozásokat is háznál.