Antoni Rita, a Nőkért Egyesület elnöke az Európa Rádiónak korábban elmondta, ezek a tévhitek csaknem kivétel nélkül az áldozatot teszik felelőssé a bántalmazó erőszakos viselkedéséért. A valóság azonban ennek igen ritkán felel meg: az elkövetőt ismerősei és tágabb családja sokszor rendes, jóravaló embernek ismeri, ezért, ha az áldozatok beszélni kezdenek, gyakran senki sem hisz nekik.

Számtalan oka lehet annak, hogy a nők nem lépnek ki egy erőszakos kapcsolatból. Például sokan azzal áltatják magukat, hogy amikor éppen nem történik bántalmazás, akkor boldogan élik a mindennapokat, és a szerelem majd megváltoztatja a bántalmazót. A szégyenérzet és a bűntudat is szerepet játszik abban, ha egy nő eltűri, hogy a férje bántalmazza, ráadásul sok nőnek nincs önbecsülése, vagyis úgy hiszi, úgysem találhat ennél a kapcsolatnál jobbat.

A leggyakrabban félelemből nem cselekszenek, hiszen sok esetben a férfi gyilkossággal fenyegetőzik, ha kilátásba kerül a szakítás gondolata. Vannak, akik beletörődtek abba, hogy a férfi az erősebb, és nem hiszik, hogy változtatni tudnának ezen a helyzeten. Az anyagi függés pedig szinte minden esetben fennáll.