Tavaly ősszel egy kétségbeesett felhívás jelent meg a Szabó Lőrinc Alapítvány honlapján, amelyben támogatókat kerestek ahhoz, hogy a Szabó Lőrinc Emlékszoba fennmaradhasson. Nem akármilyen emlékszobáról van szó: nem egy mesterséges, steril térről, hanem a költő néhai szobájáról, ahol ott pihen évtizedek óta a kabátja és a táskája úgy, ahogy ő hagyta, ahol ott vannak személyes tárgyai az asztalán, ahogy ő hagyta, 1957-ben.