Magyarországon már 1930-ban tömegével jelentek meg a képregények, de az igazi aranykora az 1960-as 70-es években volt, amikor hetente legalább kétmillió emberhez jutottak el képregények - mondja Kertész Sándor újságíró, szakíró a magyar képregény történetének kutatója.

A magyar képregények történetét kutatja a kisvárdai születésű Kertész Sándor rajztanár, aki eddig négy kötetet jelentetett meg a témában. Az újságíró-grafikus már gyermekkorától szívesen rajzolt, s nagy álma volt, hogy rajzfilmrendező legyen. Újságírói szerkesztőségekben is dolgozott, s a mai napig nagy örömmel beszél a tanításról és persze az örök szenvedélyéről, a képregények történetéről is.

Tondora Judit szabadúszó grafikus és illusztrátor. Készít könyvillusztrációkat, címlapokat, játékillusztrációkat és plakátokat is. Mostanság azonban egyre inkább főállású képregényrajzoló, hiszen évek óta dolgozik folyamatosan amerikai kiadóknak. Hogy hogyan indult el a pályán, hogy érhetett el ekkora sikereket és milyen tervei, álmai vannak még szakmai téren, erről is beszélgetünk a következőkben.

A műfaj klasszikusai mellett a kortárs irányzatokkal és alkotókkal is megismerkedhetnek azok, akik szombaton ellátogatnak a szegedi Somogyi-könyvtárba a tizenegyedik alkalommal megrendezett Képregényfesztiválra.

Ma lenne 92 éves Dargay Attila Balázs Béla-díjas magyar rajzfilmrendező és képregényrajzoló. A ma Nyékládházához tartozó Mezőnyéken született, 1927. június 20-án. A Képzőművészeti Főiskolára 1945-től 1948-ig járt, amikor „osztályidegenként” politikai okokból kirúgták. 1951-ben a Nemzeti Színház díszletfestője, 1951–1954 között a rajzfilmgyártásban gyakornok, 1954–től 1957-ig tervező, 1957-től rendező.