Trianon egy igazságtalan békeszerződés volt, de nem az elveszett lignitbányák, erdők, hanem az a három millió magyar hiányzik, aki más ország állampolgára lett - mondja Ablonczy Balázs történész, a Trianon 100 kutatócsoport vezetője. Hozzáteszi: ha egy kicsit méltányosabb lett volna a békeszerződés, nagyságrendekkel más lenne a Kárpát-medencei magyar kisebbségi kérdés, mint ma. Ablonczy Balázzsal új könyve, az Ismeretlen Trianon apropóján beszélgettünk.

Együtt szólnak a harangok az egész Kárpát- medencében, ugyanis a Nemzeti Összetartozás Éve alkalmából a Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnökségi Tanácsa azt kérte, hogy május 22-én, a magyar reformátusok egységére, június 4-én pedig a trianoni békediktátum 100. évfordulójára emlékezve, szólaltassák meg harangjaikat a református templomok. A jelenlegi helyzetben különösen fontos üzenettel bír a közös harangozás.

A Sóstói Múzeumfalu a Szatmár, a Bereg, a Rétköz, a Nyírség és a nyíri Mezőség 19. század végi szegény- és középparaszti, valamint kisnemesi életformáját mutatja be lakóházak, gazdasági épületek, jellegzetes lakberendezési hagyományok, használati és dísztárgyak segítségével. A következő percekben Dr. Páll István, egykori múzeumigazgatóval beszélgetünk, aki 1998-2015 között irányította a skanzent.

120 éve született Fekete István magyar író, akit Jókai után a legtöbben olvasnak Magyarországon. Generációk nőttek fel állatregényein, műveiben irodalmi szintre emelte a természet és a vele harmóniában élő ember ábrázolását. Mesterien bánt a magyar nyelvvel, s jól ismerte a magyar néplelket. Ifjúsági íróként beszéltek és beszélnek róla, pedig művei minden korosztályhoz szólnak. A rendszer, amelyben élt, üldözte és tiltotta, mert nevén nevezte a dolgokat, s erős Istenhite átsugárzott a szövegein is. Nemcsak írt a keresztény hitről, hitelesen meg is élte azt. Születésének 120. évfordulóján Nyiri Péterrel, A Magyar Nyelv Múzeumának igazgatójával, irodalomtörténésszel beszélgetünk Fekete István életéről, műveiről, s arról, hogy milyen nagy szükség van tiszta hangjára, nyelvi igényességére, hitére a mai világban.

Idén emlékezünk meg Lavotta János verbunkos szerző, hegedűvirtuóz halálának 200. évfordulójáról. A Lavotta Alapítvány 2020-ra Lavotta emlékévet hirdetett, s ehhez csatlakozva az Európa Rádióban is megemlékezünk a nemzeti romantika előfutáráról. Dombóvári János Lavotta kutatóval, a Lavotta Kamarazenekar művészeti vezetőjével végigjárjuk életének legfőbb állomásait. Első adásunkban a családi gyökereket és pályájának kezdetét villantjuk fel.

2000. január 30-án 22 órakor a nagybányai Aurul bányavállalat létesítményéből 100 ezer m³ cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, majd ezen keresztül a Szamosba és a Tiszába. A halálosan mérgező hatású anyag koncentrációja 180-szorosan haladta meg a megengedett határértéket, így hatalmas pusztítást végzett az élővilágban. A legsúlyosabb károk a Tisza élővilágában keletkeztek. A 20 éves évforduló emlékére konferenciát tartanak vízügyi szakemberek részvételével. Az egyik előadó Fejes Lőrinc, a Kiskörei szakaszmérnökség vezetője, vele beszélgetünk.

Ha még élne, január 29-én lenne 95 éves Kemény Henrik Kossuth-díjas magyar bábművész, aki 87 éves korában hunyt el. Történetein generációk nőttek fel, hagyatékából többször nyílt már válogatott kiállítás Debrecenben a Vojtina Bábszínházban, ahol a mester születésnapján most egy új koncepció alapján, inkább a művész legbenső énjét megmutatva nyílik különleges hangulatú tárlat „Játszani, játszani, játszani akarok” címmel.

Január 8-án betöltötte 60 életévét Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke. Mivel lelkész családból származik pályája, életútja erős gyökerekkel indult. A teológiában, a zenében, a tudományos és tanári munkában egyaránt gazdag éveket tudhat maga mögött, címeinek és betöltött pozícióinak sora igen hosszú. Kétszer volt a Debreceni Református Hittudományi egyetem rektora, 1997 és 2005, majd 2011 és 2014 között. 2015 januárjában választották püspökké, ennek is öt éve már.

Jósa András születésének 185. évfordulója volt idén, amelyre most is megemlékeztek a nyíregyházi Jósa András Múzeumban. A múzeumalapító polihisztor elsősorban gyógyított és az akkori Szabolcs vármegye főorvosaként odafigyelt a járványügyi helyzetre is. Igazi filantróp volt, aki teljes erejével, tudásával a hivatásának élt. Dr. Istvánovics Eszter főmúzeológussal, a Jósa András Múzeum régészével beszélgetettünk.

Fennállásának 15. évfordulóját ünnepelte a Sárospatak és Környéke Turizmusáért Egyesület. Az elmúlt időszakot több rendezvénnyel idézték fel, egyebek mellett egy turisztikai konferenciát szerveztek.